Depresszió
Lásd (Amit Neked szántak)!
Nehéz ismét belátnom Hanyatlik szép világom Divattá vált a vakság Újra, pedig ész kell manapság Hazugsággal irányít Hatalmat így szilárdít Magának most a rendszer Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer
Mert egymagadban kevés vagy Összefogni nem hagy A félelem, kényelem vágy De mégsem változol tehát...
Lásd azt, amit neked szántak (És) tedd azt, amit tőled várnak! De én nem leszek szabad szolga A testem megtöröd, a lelkemet Soha
Nem az vagy, amit vettél Csak egy rabszolga lettél Akit börtönbe zárnak És cserébe hasznukra várnak Nem is számít a részvét Csak az, hogy győzz; A részét Mutattam csak a vésznek Oly kevés szerep jut az észnek
Annyi minden veszett el (Mert) sötét még az ember Ha rájön, újabb hatalmak Szakítják szerteszét. De csak...
Lásd azt, amit neked szántak (És) tedd azt, amit tőled várnak! De én nem leszek szabad szolga A testem megtöröd, a lelkemet Soha
|